Rákospalota kertvárosában élek férjemmel és iskolás fiammal. Nagyon szeretem a természetet: kutyát, nyulakat, baromfikat is tartunk otthon. Kedvenc időtöltésem a túrázás, kutyás-terepfutás. Hála Istennek a családom és a barátaink is szívesen csatlakoznak ezekhez a programokhoz.

Gyerekkoromtól kötődőm a gyülekezethez, de igazi öröm az számomra, hogy itt éltem át Krisztus szabadító szeretetét, és döntöttem el, hogy szolgálni szeretném Őt egész életemmel. Ezért is lettem először hittanoktató, majd óvó néni. Férjemmel a Rákospalota Óvárosi gyülekezetben ismerkedtünk meg fiatalkorunkban, itt is kötöttük össze az életünket, azóta is itt vagyunk igazán otthon.

A változó, rohanó világban olyan könnyen elszaladunk a gyerekek valós szükségletei mellett. Nagy hatással voltak rám a következő gyermeknevelésről szóló művek: Kim John Payne könyvei, főleg az Egyszerűbb gyermekkor című és Joanna Faber, Julie King: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje című könyve. Hiszem azt, hogy ebben az óvodában, szeretetben együttműködve közvetíthetjük az Istenbe rejtett biztonság örömét. Szeretném, ha lenne helye a természetnek, a kertnek, a mozgásnak, sportnak, de ugyanígy a csendnek, az elrejtettségnek, az ölelésnek és a lelassulásnak is.

„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd 3,1.)

Miklya Zsolt: Ideje

Ideje a télnek,
ideje a nyárnak,
ideje a jégnek,
ideje a sárnak,
ideje a csúfnak,
ideje a szépnek,
ideje a búnak
és a nevetésnek.