Fiatal felnőttként csatlakoztam Rákospalota-Óvárosi gyülekezethez, gyermekkori és
a konfirmációs emlékeim még a nagypiriti templomhoz és közösséghez kötnek,
ahol azóta már négy kisunokám is a keresztség sákramentumában részesült.
1989-ben szereztem diplomát a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző
Főiskolán logopédia-oligofrénpedagógia szakos gyógypedagógiai tanárként. Az
akkoriban épülő káposztásmegyeri lakótelepen kezdtem a logopédusi munkám, és
három évtizedig hűséges maradtam Újpesthez, miközben kitekintettem a
drámapedagógia és a neveléstudomány, valamint a vezetői feladatok irányába. A
felekezeti oktatásba az Apor Vilmos Katolikus Főiskola neveléstudományi
tanszékének óraadó oktatójaként, a református iskolák életébe szülőként
kapcsolódhattam be. A Forrás Óvoda világrajövetelét figyelemmel kísértem, így
külön öröm volt számomra, hogy elhívást kaptam a szolgálatra, a közösséghez való
csatlakozásra, a logopédiai feladatok ellátására. Hiszem, hogy az anyanyelv
magabiztos birtoklása, a tiszta beszédre való igény és képesség gördülékennyé teszi
a kommunikációt, a gondolatok és érzések megértését és kifejezését szóban,
írásban, imában.
„Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint

a zengő érc vagy pengő cimbalom.” (1Kor. 13.1)