Fazekas Ágnes vagyok, Miskolcon születtem egy református család második gyermekeként, majd egy Borsod megyei kis településen, Tiszapalkonyán nevelkedtem testvéremmel együtt. 2012 óta élünk Budapesten a férjemmel,
2014-ben született meg a kisfiunk, azóta hármasban éljük együtt a boldog mindennapokat. 
2004-ben kaptam meg az óvodapedagógus diplomámat. Régi álmom vált ezzel valóra, mert már kisgyermekként is arra vágytam, hogy egykor majd én magam is pedagógusként segíthessem a gyermekek fejlődését úgy, ahogyan engem is segített egy nagyon kedves általános iskolai tanárom és példaképem. 
Hiszem, hogy minden gyermek Isten csodás ajándéka és hálás vagyok, hogy ezek a kis csodák a mindennapjaim részei lehetnek. Azon túl, hogy rengeteg szeretet adnak, a csillogó szempárok és a sok-sok ölelő kezecske feltölti a
lelkemet nap, mint nap!
Úgy gondolom, hogy úgy kell egymás felé fordulnunk, mint ahogy Jézus fordult a kisgyermekekhez és a gyermekek fordultak Ő hozzá. Tisztelettel, odaadással, őszinteséggel és szeretettel. Emellett nagyon fontosnak tartom, hogy minden gyermek az egyéni bánásmódot, az elfogadást, életkori sajátosságainak, saját fejlődési ütemének, illetve személyiségének figyelembevételét minden körülmények között. Hiszem, hogy a gyermekek nevelése az egyik  leghálásabb és legfontosabb feladat, amit csak szeretettel és teljes odaadással lehet véghezvinni.
Úgy érzem, hogy egy fontos úton járok, s bár nehéz állomások is voltak ezen az úton hiszem, hogy a Forrás  Református Óvoda dolgozójaként erősíthetem és mélyíthetem Istenbe és önmagamba vetett hitemet. 

„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” 
(Márk 10,13-16)