Családommal 20 éve élünk Rákospalotán és vagyunk az Óvárosi gyülekezet tagjai. Isten úgy akarta, hogy előbb lettem három gyermek édesanyja, majd óvodapedagógus. Hálás vagyok azért, hogy Urunk idevezetett bennünket, ebbe a gyülekezetbe, ahol megérezhettük, átélhettük Isten végtelen kegyelmét, szeretetét. Az Óvárosi gyülekezetben tanultuk meg, hogy milyen együtt a testvérekkel szolgálni, hordozni egymás örömét, terhét is. Óriási ajándék, hogy férjemmel együtt nevelhettük gyermekeinket Isten megismerésére, szeretetére.
Meghatározóak voltak számunkra a balatonszemesi hittan táborok, ahol együtt kicsik és nagyok zengedeztünk, épültünk, gazdagodtunk az Úrnak dicsőségére.

Nagyváradról hoztam magammal magyar anyanyelvünk szeretetét, hagyományaink, magyarságunk megélésének fontosságát. Büszke vagyok arra, hogy református magyar ember vagyok. Az elmúlt évek alatt megéltem azt is, hogy semmim sincs, amit ne az Úrtól kaptam volna. Nagy hála van a szívemben családomért, hivatásomért, mindennapi örömeinkért. Tudom, hiszem, hogy Isten mindig velem van és megerősít.

„Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítelek, sőt megsegítelek és igazságom jóbbjával támogatlak.”
( Ézsaiás 41,10)

Munkám során megtapasztaltam, hogy a gyermek Isten ajándéka, nagy kincse az embernek.  A legnagyobb szeretettel, tisztelettel, elfogadással kell és lehet odafordulni hozzájuk. Hiszem, hogy minden gyermekhez, emberhez van egy kulcs, ennek megtalálása a titka a közös együttműködésnek.

Megtiszteltetés számomra gyülekezetünk presbitériumának bizalma, hogy felkértek a Rákospalotai Forrás Református Óvoda testvéri, munkatársi közösségének vezetésére. Szakmai tudásommal, emberi igyekezetemmel, Istenbe vetett hitemmel állok e nemes feladat elébe.

„ Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál.”
(Róma, 8, 28)